3. Cavity Eye motoros túra
Immáron 3. alkalommal, az eddigi legnagyobb létszámmal került megrendezésre a Cavity Eye motoros túra. Az élményekről Bujdosó Brúnó kollégánk számol be:
Az idei évben már tavasszal elkezdődött a motoros szezon a Cavity Eye-nál. Immár harmadik alkalommal pattantuk nyeregbe és töltöttünk együtt egy hétvégét a partnereinkkel és munkatársainkkal. Szépen lassan hagyományosnak számít a motoros túránk…
Az indulás kiindulási pontja rendhagyó volt, mert nem a Cavity Eye telephelyén volt a gyülekező, hanem a Velencén a Bence hegyi kilátónál. Így már kora reggel lázasan készítettük a fontos dolgokat a kísérő autóba, ami autópályán indult el a gyülekező helyszínére.
A motoros csapat természetesen a főútvonalat választotta, Csabával és én a feleségemmel indultunk neki az útnak. Érdekes érzés volt reggel amikor csak a Kawasaki és a Honda haladt az úton mintha nem is túrázni mennénk… Azután megnyugodtam mert lassan, de biztosan elkezdünk gyarapodni. Először András és párja az utánfutós Harley-vel majd a túravezetőnk Szabolcs Soltnál csatlakozott.
Gyorsan elszaladt az a 140 kilométer és megérkeztük Velencére a Bence-hegyi kilátóhoz. Gyönyörű napsütéses idő fogadta a 21 motorost. A kísérő autóból előkerült a pogácsa, víz és a kávé és köszöntöttük a sok-sok ismerőst. Szabolcs üdvözölte a résztvevőket, ismertette a programokat, majd eligazítást tartottunk az együtt motorozás szabályairól. Elhatároztuk, hogy amennyire lehet megpróbáljuk együtt tartani a csapatot, Csaba és én vállaltam a zárómotoros feladatokat.
Az első úticél motorosok révén mi más lett volna, ha nem a jó kis pilisi szerpentin és egy nevezetes kocsma meglátogatása… A motoros csapat pár kilométer után kezdett egyre jobban egymásra hangolódni, és egyre rendezettebb formában motoroztunk a gyönyörű Pilisben. Elhaladtunk Pilisszántói Boldogasszony kápolna mellett, ahol nemrég pünkösdkor a Csíksomlyói búcsúval egyidőben gyönyörű búcsúi szentmisén is részt vettem. Nekem személyesen ez a Pilisi rész tetszett legjobban. Másfél óra motorozás után megérkeztünk a híres-neves Teca kocsmájába. Készítettük pár emlék fotót, ittunk egy kis frissítőt pár szót váltottunk, majd megfordultunk a kocsma előtti szűk részen, ami meredek és kavicsos volt.
Továbbindultunk Esztergom felé a Vaskapu étterembe. Tibiék előre gurultak, hogy videón is megörökítsék a motoros csapat elhaladását. Megérkeztük az étterembe, ahol mindenki saját ízlése szerinti ebédet rendelt a bőséges választékból. A pincér felkészítette az asztalunkat, lehet hogy át kell ülnünk egy fedettebb teraszrészbe, mert szerinte „20 perc múlva leszakad az ég”. A jó motoros nem fél a kanyarban, de más a helyzet esőben! Nem volt őszinte a mosolyunk a plusz hír miatt, de szerencsére az esőfelhők irányt váltottak és maradt a kellemes meleg nyárias idő.
Az ebéd után mindig nehezebben kászálódik össze a csapat, de összekaptuk magunkat, az elektromos motor is feltöltötte magát és indulásra készen állt a csapat. Sajnos az egyik motor műszaki hiba miatt nem tudott velünk jönni és több szerelési kísérlet után az egyik kísérőautó utánfutó segítségével a Tyco-nál lerakta.
A csapat még Esztergomban motorozott amikor váratlanul igen heves zivatar alakult ki. A motoros csapat nagyon ügyesen talált fedett részt, Szabival mi tovább kerestük hol álljunk meg. Hirtelen azt vettük észre, hogy a Párkányi hídnál állunk. Gyorsan elkezdtük felvenni az esőruhát, de addigra bőrig áztunk a feleségemmel. Pár perc múlva jégeső következett, a testemmel védtem a számomra oly értékes Africát. Vicces volt, hogy pont a túravezető és a zárómotoros ázott csak jól meg a híd lábánál a májusi esőben…
Átmentünk a hídon és a régi Magyarország területén folytattuk az utunkat, ahol váratlanul hatalmas füstöt láttunk a hegyoldalban. Biztosan valami kigyulladt - gondoltam magamban, na de eső után? Hamarosan kiderült az igazság, egy valódi gőzmozdony kísérte a motoros csapatot egy darabon, amíg párhuzamosan futottak a sínek az autóúttal. Az utasok és a motorosok is örömükben integettek egymásnak, sőt még kapott a motoros csapat extra vonatdudálást is. Nagyon szép emlék volt, a motorok hangja mellett is jól lehettet hallani a vonat gőzmotorját és a kerekek ütemes hangját.
Lassan de biztosan közeledtünk az úticél felé, de ennyi motorozás után meg kell itatni a paripákat. Szobon a benzinkútnál megitattunk és újra felpattantunk a motorra, itt már kezdtem érezni a megtett kilométerek számát, és a zárás fáradalmait és vártam, hogy megérkezzünk Diósjenőre.
Este 6 körül végre megérkeztünk a célállomásra Diósjenőre, a szállás remek volt a képek magukért beszélnek. Mindenki elfoglalta a szobáját és elkezdünk ismerkedni a helyi környezetünkkel, így hát mi mást csináltunk volna: elmentünk a „hivatalba” - meglátogattuk a helyi kocsmát…
A kocsmát hamar belaktuk, és nagyon jó hangulat kerekedett rövid idő alatt. Átbeszéltük az út élményeit, örültünk a szerencsés balesetmentes megérkezésnek, felszabadult hangulat alakult ki. Hamarosan elkészült a vacsora és ideje volt visszaindulni a szállásra.
A közösen elfogyasztott vacsora előtt András megemlítette, hogy milyen fontos, hogy jól tudjuk érezni magunkat a családtagjainkkal, a munkahelyünkön, és a Cavity Eye eljutott oda, hogy a partnercégek tagjaival is jól tudja érezni magát. A mindenki számára oly fontos időt együtt töltjük! Jó érzés volt visszagondolni a napra. Az alig összeszokott motoros csapat megfontoltan szépen együtt motorozott, lassan összeszokott és a tervek szerint végig együtt tudott maradni. A kísérőautó is megérkezett, a hibás motor is biztos helyen maradhatott, ezúton is köszönet a Tyco-nak.
A vacsora után össze lett hasonlítva a helyi és az otthoni pálinka, kinek-kinek melyik ízlett. A jóhangulatú beszélgetések egészen hajnali 2-ig folytatódtak. Másnap reggel finom házias reggelit készítettek számunkra. És tervezgettük ki melyik csapattal megy hazafelé a szélrózsa minden irányában. Sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan elszaladt az együtt töltött hétvége. Csapatunk Kecskemét felé vette az irányt, útközben megebédeltünk és egy jót beszélgettünk. A két nap alatt több mint 700km tettünk meg gyönyörű helyeken gurulva 20 motorral és 28 résztvevővel.
Köszönjük mindenkinek a részvételt, a kollégáimnak a szervezést. Bízunk benne, hogy a résztvevők jól érezték magukat és jövőre is folytatjuk a motoros hagyományainkat. Mindenkit várunk szeretettel a következő Cavity Eye motoros túrán!
