Május utolsó hétvégéjén immár negyedik alkalommal rendeztük meg a Cavity Eye motoros túrát, amely kiváló alkalmat kínál arra, hogy kötetlen formában találkozzunk partnereinkkel, és erősítsük kapcsolatainkat, közösségünket.

A túrához évről évre egyre többen csatlakoznak kollégáink és partnereink közül, idén már 25 motor, 2 kísérőautó és 37 résztvevő képviselte a csapatot.

A túráról ismét egyik munkatársunk, idén Gál István számol be, az ő személyes hangvételű beszámolója következik:

Ismét eltelt egy év, megérkezett a jó idő és megrendezésre került a Cavity Eye motoros túra. Nekem ez volt az első túrám, de szerencsére a kollégáim több tapasztalattal rendelkeztek: Szabolcs volt a túravezető, Brúnó és Csaba a zárómotorosok. Ők gondoskodtak arról, hogy a csapat biztonságosan és zavartalanul együtt tudjon motorozni.

Indulás

Szombat reggel 7:30-kor kezdtük meg a gyülekezést a Cavity Eye telephelyén, ahol a kecskeméti és környékbeli résztvevők csatlakoztak hozzánk. Mindenki megérkezett, indulásra készen állt, csupán a túravezető hiányzott. Mint kiderült, az előző nap vásárolt akkumulátora váratlanul lemerült. Szerencsére sikerült beindítania a motort és időben elindulhattunk Újhartyán felé, ahol a többiekkel találkoztunk.

A Muskátli Motel és Étteremnél egy jó kávé mellett vártuk meg, míg minden résztvevő befutott. A motoros túra évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Idén már egy 25 motorból és 37 főből álló, szinte nemzetközinek mondható csapat jött össze. Több résztvevő a határon túlról érkezett, például Romániából és Ausztriából.

Tíz órakor indultunk a csapattal Gyöngyös felé, ahol megálltunk tankolni, majd továbbmentünk a Kékestető irányába. A társaság még nem volt összeszokva, de gyorsan egymásra hangolódtunk és szép, rendezett formában tudtunk haladni az úton.

Szépségek és meglepetések útközben

Megérkezve a Kékestetőre, megcsodáltuk a panorámát, majd a helyi étteremben elfogyasztottunk egy finom ebédet. Ebéd után összeálltunk egy csoportképre Magyarország legmagasabb pontján, majd Eger felé folytattuk az utunkat. Egerben tartottunk egy tankolási és fagyiszünetet, majd innen Lillafüred felé vettük az irányt.

A kollégák beszámolói szerint az előző években alaposan megáztak a túra során. Idén viszont kegyes volt hozzánk az időjárás és zavartalan napsütésben tehettük meg a tervezett útvonalat. Most más meglepetés ért minket, mivel a Megyehatár megállóhelynél a rendőrök megállították a teljes csapatot egy rövid ellenőrzésre. Szerencsére mindent rendben találtak, így hamarosan folytathattuk utunkat.

A kényszerpihenő után úgy határoztunk, hogy Lillafüredi megállót kihagyjuk, és irány egyenesen Kács. Mint utóbb kiderült, ez nem volt életünk legjobb döntése: a GPS Bükkszentkereszt felé irányított bennünket, ahonnan Miskolcig igencsak megpróbáló kilométerek vártak ránk az útburkolat rossz minősége miatt.

Esti pihenés és közös kikapcsolódás

Este 6 óra körül megérkeztünk Kácsra, elfoglaltuk a szálláshelyet és megpihentünk. Néhányan felderítették a környéket, és gondoskodtak róla, hogy hideg sör is kerüljön az asztalra – ezúton is köszönet érte!

A vacsorát követően Szűcs András megköszönte mindenkinek a részvételt, majd megindult a csapat a közeli vendéglátóhely felé, ahol kötetlen beszélgetés közben megmutathattuk partnereinknek, hogy nemcsak a fröccsöntéshez értünk, hanem csocsóban is verhetetlenek vagyunk. Ezután a csapat egyik része visszament a szállásra kipróbálni a dézsafürdőt, míg a többiek csak záróra után tértek vissza.

Hazautazás

Vasárnap reggel egy közös reggeli után csomagolni kezdtünk és felkészültünk a hazaútra. Elérkezett a búcsú ideje, a nagy csapat kisebb társaságokra oszlott. Én olyan motorosokhoz csatlakoztam, akik a hosszabb, de cserébe annál kanyargósabb útvonalat választották hazafelé, hiszen az alföldön nem igazán találkozunk hasonlóval. Végre meghajthattam az R6-ot (egy Yamaha sportmotor), ahogy mindketten szeretjük, hadd szóljon a kipufogó a kanyarok között!

Megálltunk Lillafüreden fagyizni, ha már előző nap kimaradt. Egerbe érkezve, megebédeltünk a Szépasszonyvölgyben, majd innen folytattuk a kanyargást Gyöngyös felé. Az utolsó motoros Gombánál vált el tőlünk, innen már ketten folytattuk az utat Kecskemétre. 

Összességében ismét egy emlékezetes túrát zártunk: remek társaság, szép útvonalak, ragyogó napsütés, jó hangulat. Bízom benne, hogy a többiek is legalább olyan jól érezték magukat, mint én. Remélem jövőre még többen kapnak kedvet, hogy nyeregbe pattanjanak, velünk a jubileumi ötödik Cavity Eye motoros túrán, mert ez olyan élmény, amit kár kihagyni.